Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Kőröshegyi Szent Kereszt Plébánia templom története

 

A török hódoltság alatt tönkrement, tető nélküli, romos ferencesek temploma istálló és raktár volt. A törökök kiűzése után öt évvel a reformátusok vették birtokba a templom egy részét. Az 1749. évi püspöklátogatási jegyzőkönyv a következőket jegyezte fel: “ ... mivel a helyi lakosok nagyobbik része helvét, sőt ezért eddig az előbb említett templomot ők is használták, sőt még a jelenben is nyilvános istentiszteleteiket ennek a templomnak az eléggé tágas sekrestyéjében tartják, ahol kórust építettek maguknak, elégséges ülőhelyeket, szószéket es úrvacsora asztalt. "

A templom a falu közepén áll, falaikban majdnem teljesen épen. Tornyában félmázsás felszenteletlen harang van. A templom „szentélye a sekrestyével együtt boltozattal fedve most van munkálatban. (Sub formice tectum modo est opere). "

,,Hihetőleg létezett az északi oldalán egy kolostor, mert az alapok ténylegesen quadrum alakban körös-körül kiállnak, és egy boltpince ma is láthatók." 2

Még a 20. század közepén is a torony nyugati és a templom északi oldalán látható volt, az emeleti cellák bolthajtásainak széle.

A kolostor terméskő alapfalai nagyon mélyen helyezkedtek el a földben, szélességük pedig több mint egy méter volt. Ezt bizonyította az 1960. évi feltárás.

A kolostor es a templomromok köveit, tégláit a törökök a kaposvári vár megerősítés­ére használták fel. A megmaradt anyagot a falubeli emberek otthon es a szőlőben házaik és pincéik alapjaiba és azok falaiba építettek be. A pusztaszemesi ököristálló anyaga is ebből került ki.

Ez a jegyzőkönyv végre igazolja eddigi feltevésünket. Így folytatódik végén az írás: „Ezenkívül a templomon kívül, a falu végén ismét áll két templomnak a romja, amelyik a közepén áll, az keresztalakban két oldalkápolnával épült, és a szentélynek es a kápolnáknak még megvan a mennyezete. A harmadik végül egy puskalövésnyire (ad unum ictum 'Sclopi) kis falakkal áll, amely mellett a hívek általánosságban most is temetkeznek." (egy puskalövés 2-300 méter).

Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy a török hódoltság alatt, 1546-ban négy papja volt Kőröshegynek, akiket névszerint is ismerünk Mátiás pap, János pap, másik János pap és Dimitri pap. 1552-ben mind a négy pap még a köz­ségben tartózkodott.

Hosszú-hosszú szünet következett, míg újra megindult az egyházi élet. A ferencesek romos templomában a 18. század 30-as éveinek végétől, vagy a 40-es évek elejétől az andocsi ferences atyák miséztek, sőt körmenetet is tartottak. Kőröshegy ekkor, 1744-től 1759-ig a szóládi plébániához tartozott.

A veszprémi püspökség somogyi főesperességének Ságvári alesperesség­hez tartozó Kőröshegy plébániáját 1759-ben szervezték újjá.

Tehát a plébánia megszervezése előtt megkezdődött a templom helyre­állítása.

Széchenyi Zsigmond (1681-1738) (neje Batthyány Mária) négy gyermeke 1741-ben osztozkodott apja birtokán. A harmadik gyermek, Antal kapta örökségül, többek között, Kőröshegyet. Az ő életében 1754 és 1757 között az egész templomot fazsindellyel fedték be, a szentélyt dongaboltozattal látták el, a hajót egy deszkafallal választották el a szentélvtől. A templom hajója ebben az állapotban maradt egészen 1904-ig, és a templom előcsarnokául szolgált.

A földesúr 1752-től kitiltotta a reformátusokat ebből a templomból.

A papi teendőket, a plébánia megalakulása után is, 1809-ig az andocsi ferencesek látták el.

Az 1778. évi canonica visitatio azt bizonyítja, hogy 1749 óta jóformán semmi sem történt. A Bajzáth püspök által aláírt jegyzőkönyvben a következő olvasható: „Ez a templom tágas, a boltívek be vannak omolva, és teljesen elhagyatott, annyira, hogy azt lehet mondani, hogy a falakkal és a tetővel bezárt tér egy rendetlen helyiségnek nevezhető, s nem kevés költséggel hely­reállítható volna, és úgy látszik, hogy régi fenségét visszanyerhetné. A szentély közepén van egy deszkából épített kápolna, amit Szent József képe díszít. Ebben a kápolnában mutatják be a szentmise áldozatokat hordozható oltár­kövön, amely jó es ép és az oltárasztalára helyezve fekszik."

Az oltárt tehát Szent József, Krisztus nevelőapjának tiszteletére szentel­ték. Keresztelő kút nincs. Meg a régi haranggal hívják misére a híveket.

A plébánia rendelkezik anyakönyvvel, amelyben a kereszteltek, házasul­tak, a keresztény hitre tértek és a halottak nevét írták be.

A jegyzőkönyv így folytatódik: „A kegyúr, a földesúr, gr. Széchenyi Ferenc, aki örvend ugyan a kegyuraságnak, de prezentáció jogával nem él, a kegyúri kötelességét legkevésbé teljesíti, amit megmutat az adminisztratúra (lelkészség) siralmas fenntartása, a templom elhagyatottsága és a plébánia épületének állapota." Plébánia épület tulajdonképpen nincs. „Az adminisztrátor a régi ispán, sárból és vesszőből készült házában lakik, ennek egyik fala már kidűlt, és a másik is az összeomláshoz közel áll. Ugyanez a helyzet az isko­lamester házával is. Ugyanis ezt a helységet lakó kat. lakosok, mivel kevesen vannak és szegények is, ezeknek az építésére és fenntartására is elégtelenek, az uradalom sem törődik vele."'

Ide tartozik Bálványos és Kereki is. Ott sem templom, sem harang nincs. (Pusztaszemesre 1778-ban hozott német telepeseket a földesúr.)

1786-ban a szentélyt beboltozták, a romokban levő tornyot a legfelső ablak vonaláig lebontották, és mintegy két méterrel megemelték, és új tetőt helyeztek rá. Ugyanakkor új zsindelytetőt kapott az egész templom, amelyet 1815-ben kellett megújítani. Új harangot 1784-ben, orgonát pedig 1819-ben vásároltak a templom részére.

Az 1786-ban végzett munkálatok során a szentély négy ablaka közül hármat befalaztak, csak a másodikat alakították át körívvel födötté, így az ablak nagysága az eredetinek csak kétharmada lett. A szükségszerűség barbár munkára kényszerítette az akkori tervezőket, építőket.

A templom teljes hossza kívülről 33,70 m. Az aránylag hosszú szentély 14,50 m, szélessége 7,70. A hajó 16,10 hosszú és 8,90 széles.

A templom nyugati kapuja fölött kerek ablak az ún. rózsaablak vagy Szent Katalin kereke, melyben egy középső hatszöget kőrácsos halhólt' ág­minták díszítenek, melyek azonban nem olyan pontosak, mint a nagy kőfaragó iskolák alkotásai, hanem az egyes vonalak átmetszésük után levágódnak. Ez a forma egy helyi magyar mester egyszerű leleményességére utal.

Egy leírásban olvashatjuk, hogy „ ... a templom külsején, a legegyszerűbb tagozású portálé fölé a csupasz homlokzatra festett vörös kereszt körvonalait kivéve, díszítménynek semmi nyoma sem maradt." Ugyanezen a nyugati oromfalon két kis kerek nyílás látható.

A szentély észalti oldalán álla zömök, a párkányig 24 m, a keresztdombig 32,8 m magas négyszögletű torony, melynek 18. századi magasítása jól kive­hető. Legfelső emeleti ablakai körívvel födöttek, az alatta levő emelet ugyan­olyan ablakai jóval keskenyebbek, a legalsók pedig lőrésszerűek, tehát azok valószínűleg az eredeti torony magjai lehettek. A torony északra néző kapuját befalazták. Ez az oldalpilléreken nyugodott. Nyugati oldalán alul csúcsíves nagy nyílás volt. A torony valamikor kapcsolatban volt a kolostorral.

Kívülről, a templom déli oldalán öt, a délnyugati és a délkeleti sarkán egy-egy, az apsis három oldalánál is egy-egy támpillér helyezkedik el, amelyek jó magasra, majdnem a tetőzetig felnyúlnak. A szentélyt északról egy, a hajót négy támpillér támogatja.

A templom déli oldalán, a támasztópillérek kőzött, hat ablak található, melyeknek magassága 4,5, szélessége 1,20 m. Az ablakok közül három a hajót, három a szentélyt világítja meg. A befalazott ablakokat csak a restaurálás alkalmával bontották ki. A szentélyzáradéknak a délkeleti rézsútos felén, a vakfülke tanúsága szerint szintén volt egy ablak, de ezt a 18. században befalazták, ezt a restaurálás alkalmával sem nyitották ki.

A templom északi oldalán kolostor terült el, amibe a hajóból valamikor csúcsíves ajtó nyílt. A restaurálás alkalmával ezt a befalazott ajtót sem bontották ki.

Az építő-kőben szegény Somogyban a kőröshegyi templom is téglából épült, csak a legszükségesebb szervezeti és tagozási részei, a falpillérek, a bor­dák, a hevederek, a kapu- és ablakbélletek és az ablakok készültek geometriai díszű kőből.

Az egyházközség és a, hívek kezdeményezésére, mar a restaurálás előtt, 1904-ben elkezdődött a templom helyreállítása. A templom hajóját deszka­mennyezettel látták el. Ugyanekkor a templom szentélyének nyugati részén levő karzatot, mely faoszlopokon állt, lebontották, és a, hajó nyugati végében, a főbejárat fölött építettek egy nagy kórust. A bedeszkázott három gótikus hajóablakot üvegezett rámákkal látták el, a hajót, mely eddig földes volt, kikövezték, és nyolc pár ülőpadot helyeztek el.

A templomot 1906-07-ben a Műemlékek Országos Bizottsága hozatta helyre Sztehlo Ottóval, aki ennek a Bizottságnak másodépítésze volt. A terve­ket is ő készítette. A restaurálás alkalmával igyekeztek az eredeti állapotokat megőrizni. A templomhajó boltozatát az eredeti állapotának megfelelően állították helyre. A templom szentélyének boltozata, melyet végső formájában 1786-ban hoztak helyre, nem változtattak, ennek következtében az itt levő ablakok felső párkányán és annak faragványain csak a padlástérben lehet gyönyörködni.

Teljesen új építmény, amit azóta már lebontottak, a torony hengeralakú lépcsőháza és a déli oldalon nyitott kapu. Az egymást metsző pálcatagozatokkal bélelt, tehát késői gótikus formákat követő ajtónyílása hajó harmadik ablaka alatt helyezkedik el. A templom forgalmának simább lebonyolítása céljából épült.

Még a restaurálás előtt, 1895-ben levelet írt a Magyar Nemzeti Múzeum­nak az akkori plébános, Kommandinger Kálmán. , ... a boltozatlan, különben alatti részben... midőn leásattam, 45 cm mélységre tégla és vakolat alépítményre találtak munkásaim; tovább nem tudtak lehatolni. A téglák szabályosan vannak egymás mellé erős vakolattal nem lapjukkal, hanem élük­kel rakva, mintha boltozat lenne".

Sztehlo Ottó, a templomot restauráló építész, a következőkkel egészítette ki Kommandinger írását: ,A falmaradványok a diadalív előtt a hajóban kelet‑nyugati irányban húzódnak egymástól 4,40 m távolságban párhuzamosan"

Talán itt is az történhetett, mint a balatonszemesi templom esetében, mert annak idején (1517) Buzlai Mózes nagyobbította meg az Árpád-kori templomot. Kőröshegyen viszont a ferencesek nagyobbíthatták meg az eset­leg a 11-14. században már létező kápolnát vagy templomot, vagy alapfa­lainak egy részét felhasználhatták új templomuk megépítésekor. De az is előfordulhat, hogy a ferencesek temploma alatt altemplom vagy kripta húzód­hat meg.

Az első világháború közepén, 1916-ban, mindkét harangot hadicélokra vitték el, amit csak 1921-ben tudott pótolni az egyház.

A 30-as években három fontos évfordulója volt az egyháznak. 1930 Szent Imre év, 1931 Szent Erzsébet 700 éves évfordulója, és 1938-ban az eueharistika éve volt.

1942-ben újabb változás történt a templom belső terében. A templom hajója és szentélye közt levő ívet eltávolították. A munkálatokat Leskowszky festő irányította a kivitelezést Pálfy János szántódi építész végezte.

A templomot 1944-45-ben újra restaurálták. Ekkor az említett fes­tő újjáfestette és freskókkal látta el. A templom külső gótikus megjelenése, tehát középkori hatása, teljesen elütött a belső, világos, meleg színű freskóktól és falszíntől. Ezek a színek és freskók ma már nem láthatók.

A restaurálás után olvashattuk a következő sorokat: „Belső berendezése és újabb kifestése ízléstelen példája annak, hogy egy komoly érték, melynek gondozása művészeti kérdésekben járatlan kézben van, hová jut az illetékes szakhatóság megkérdezése nélkül.

Winter Imre még 1933-ban megvette a kőröshegyi Széchenyi birtokot. Ezenkívül az egyházi birtokból is megvásárolt 14 kh földet. A birtok eladásának érdekes következménye lett. Winter Imre izr. vallású volt, így kegyúr a fennálló rendeletek értelmében nem lehetett. A kegyúri jog és kötelesség, mely eddig a Széchenyi családé volt, megválás alá került. Kb. negyven hold föld, termény, fa és egyéb járandóság képezte a kegyúri megváltás alapját. Ebben az időben Széchenyi Gyula családjával Kőröshegyen lakott, és az egy­házközség tiszteletbeli tagja volt.

A templomba lépve, szemünkbe tűnik a fiait saját vérével tápláló pelikán reliefjével díszített oltár, melyet Homoray Béla veszprémi oltárkészítő 1917-ben alkotott. A fölötte függő oltárkép festője Hofrichter József. A kép sötét­szürke alapon feszület, rajta függő Krisztus, 1885-ben készült. Az oltárkép kapcsolatban J. János 1818-ban írt leveléből a következőket idézzük: „Kívül régiséget, belül pedig nagy szegénységet mutat. Az egyetlen egy oltáron a felfeszített Idvezitő van lefestve, valamely Sopronyi festő által, s oly helye­sen, főképp a függő Krisztus, hogy akármelyik legpompásabb templomainkban beillenek". Vagy az oltárkép készítésének időpontja nem pontos, vagy ezt megelőzően hasonló oltárkép volt ugyanezen a helyen.

1947-ben a templom tornyát újra befedték. Ezzel megmentették a belső bordázatot a teljes pusztulásról. 1960-ban pedig a teljes tetőzetet cserélték le.

1969-ben Zádor Mihály építészettörténész irányításával a templom külső és belső helyreállítása, valamint az épület környékének a rendezése is megtörtént. A régi, oda nem illő freskókat eltüntették, és a falakat fehérre meszelték. Tehát ebben az évben, a nemzetközi hírű kőröshegyi hangversenyeket már méltó környezetben rendezhették meg.

1958-ban az OMF, a BIB, a MT és a helyi tanács elhatározta, hogy a templom körüli épületeket (a régi urasági épületet és a volt „Hangya" boltot) lebontja. A BIB az út kiegyenesítésével egybekötött megfelelő központi tér rendezési tervének elkészítését vállalta. A rendezési tervből azonban nem lett semmi. Sőt a kővetkező évben engedélyt adtak az óvoda megépítésére. Így még zsúfoltabb lett ez a terület, melyből a teret akarták kialakítani. A nagyforgalmú kanyargós út napjainkban kezd életveszélyessé válni. A templom környékén pedig már régen egy parkolóhelyet kellett volna léte­síteni. (Vajon mikor és kinek jut eszébe, hogy ennek a csodálatos középkori templomnak teret, levegőt kellene biztosítani?)

Még a múlt század végén új orgonát vásárolt az egyház, melyet az Országh-féle orgonakészítő cég állított fel. Ezt az orgonát 1970-ben Kovács Endre orgonaművész tervei alapján, a Fővárosi Kézműves Vállalat. orgonaüze­me, Szeidl János irányításával újította fel.

Eddigi ismereteink alapján elmondhatjuk, hogy Kőröshegynek a közép­korban legalább három temploma és egy vagy két kolostora, monostora volt. Az egyik a ferencesek temploma, amely megrongálódva átvészelte a török hódoltságot, és ma is áll. Sajnos, a kolostori rész teljesen elpusztult, csak az 1960. évi ásatás, melynek vezetője Feuer Istvánné volt, eredménye alapján ismerjük annak nagyságát, elhelyezkedését.

A másik két templom helyét is megtaláltuk. Most már csak az a kérdés, melyik volt a település plébániatemploma és melyik a bencések kolostora és kápolnája, illetve temploma. (Esetleg kimutatható egy negyedik, a keresztesek, többek által emlegetett, kolostora, temploma.) Sőt egy merész, már említett gondolat, hogy a ference­sek temploma, egy Árpás-kori templom alapfalait is magába foglalta.

A következő nemzedék kutatói, újabb adatok birtokában, kimondhatják a végső szót, amit mi még nem tudhattunk.

Ezek a gondolatok a temetőhelyek vizsgálatával kapcsolatban merültek fel bennem. Az a véleményem, hogy a ferences templom és kolostor köré nem temetkezhetett a falu népe, mert a középkornak ebben a szakaszában Kőrös­hegy mezőváros volt. Itt volt a városközpont (vagy a város egyik középpontja, tere), és a vásártér is. Viszont a század 30-as évének elején, amikor a földvári kövesutat építették, mely a templom tőszomszédságában húzódik, a felszínre került csontok középkori sírok maradványai lehettek. Tehát ez lehetett a település első temetője. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a 11-14. században már állhatott itt egy templom, ami köré, az akkori kor szokása szerint temet­keztek.

Talán ugyanebben a korban, de a későbbi századokban a Malom-árok folyásától keletre, a régi homokbánya területén volt egy nagy kiterjedésű temető, melynek területe egészen a mai kastély kerítéséig nyúlt fel. (E teme­tőhelyen a 20. század első felében láttak olyan sírkövet, mely az 1600-as évek elejéről való, és Kovács Erzsébet és János neve volt olvasható rajta. Tehát a török hódoltság alatt ide temetkezhettek. Ettől a temetőhelytől délnyugatra, a régi templom körül, szintén temetőnyomokat találtunk.)

Csak jóval később, a 18. században került a temető a falu déli végére a Kaposvári út keleti oldalára, melybe a 19. és a 20. század első felében te­metkeztek. E temető sírjai, keresztjei és sírkövei közül még jónéhány ma is áll. Érdemes lenne ennek központi részét kegyelethelynek nyilvánítani és rendbe tenni, hisz sok élő személynek nyugszik itt hozzátartozója.

A mai temető, a régitől nem messze, a mai sportpályától délre terül el.

A plébánia előtti kereszten csak az 1808-as évszám látható.

Az iskola előtti keresztet „Az Isten nagyobb dicsőségére a szeplőtelenül fogantatott szent szűz tiszteletére állítatta Istenben boldogult Bősze Antal 1896. évben. (Alatta egy Kempis idézet.)

A szántódi elágazástól Kőröshegyre vezető út elején, bal oldalon áll egy kőkereszt. Szabó Antal szántódpusztai pusztagazda állíttatta 1871-ben.

Az Öreghegyen levő fakeresztet állítólag Matkovies György a 48-as nem­zetőrök kapitánya állította, a Teveli kereszt, a Cserhegy és a Borochegy felé vezető úton található.

 

A templom szakrális emlékei, illetve tárgyai:

·                           73.72 Monstrancia Aranyozott réz. Ovális, magas talp, négy pilaszterrel tagol­va, poncolt alapon rózsa- és margaréta csokorral. Öntött barokk váza­idomú, nódus levélpalmettával. Ovális sugárkoszorúval övezett, lángnyelves, kagylódíszes szentségház álékkövekkel díszítve. Körülötte kétoldalt, öntött, térdelő angyalok, tetején az Atyaisten alakja barokk baldachin alatt. 1750 60 magyar. Mérete:20,5x 15,5X48 cm.

·                           73.73 Templomi zászló Piros damaszt négykarélyos medaillonokkal és levél­dísszel, piros rojttal. Egyik oldalon Mária a gyerekkel. Barna alapon, kék-köpenyes, rózsaszínruhás, kék fejkendős, balraforduló Mária. balkarjában a gyerek. Másik oldalán Szent Anna tanítja kis Máriát, szürke alapon. 18. század, magyar. Mérete: 45,5 X 34 cm.

·                           73.74 Templomi zászló Piros damaszt. Szürke alapon. Szent Joachim balrafor­duló alakja barna és okkerságra öltözetben, balra fent Máriamonogram sugárkoszorúban. Másik oldalán barna alapon kék-barnaruhás Szent József balraforduló alakja. Kezében liliom és rózsaszál. 18. századi magyar 45 x 34,5 cm.

·                           73.75 Krisztus a kereszten oltárkép felül köríves záródással. Sötétszürke alapon feszület, rajta függő Krisztus. Sziklás háttér. 370 X 185. Festette: Hofrich­ter József 1885.

·                           73.76 Naicida (tőmjénmilye) tartó. Réz, trébelt. Kerek tagolt lap, pogácsa‑alakú nódus. Csónakalakú, stilizált levéldíszes test, csuklós tetején sti‑lizált levéldísz poncolt alapon. 18. század magyar 15,3 X 11 X 8,5 cm

·                            73.77 Feltámadási Krisztus: Fa, faragott, festett. Aranyozott felhőkön álló, piros, fehérrel bélelt köpenyes, barnahajú Krisztus, jobb kezét felemeli, bal kezében zászló. 19. század, magyar 58 cm.

·                           73.78 Körmenet kereszt: Barnára faragott puhafa kereszt, naturalisztikus színezésű testtel, barnásszürke szakáll és haj, rajta töviskoszorú. Testén fehérre festett ágyékkendő. Feje felett fehér INRI tábla. 19. század, ma­gyar, 52 cm.

·                           73.79 Oltárkép: Keresztelő Szent János születése (fém szegecselt lemezen.) Felül ívelt záródású. Sárgásbarna színezéssel, felül dicsfényben a Szent‑lélek galamb képében. A középmezőben Szent Erzsébet fekszik, az előtérben jobbról Mária gyermekével, baloldalt Szent Zakariás térdel vörös köpenyben és két térdelő szolgáló a fürdővizes medencével és kancsóval. Jelzés nélkül. 18. század, magyar. 230 X 180 cm, fekvő.

·                           73.80 Keresztelőkút: Fehérre festett fa. Kerek, tagolt talp, kanelurás félgöm­bös test, öntött réz belsővel. Tagolt, profitált fedél, tetején Keresztelő Szent János színezett szobra. 1815. magyar. 127 cm.

 

A torony 3,90 m belvilágú, 3,40 m magas, keresztboltozatos földszinti helyisége sekrestyéül szolgál. A sekrestye ajtaja mellett oszlopon álló hengerestestű faszószéket a hit-remény-szeretet jelvényei díszítik, hangvető baldachinján urnák, pántok, sugárkörbe illesztett mózesi táblák és függönybojtos perem díszítik. A templomban elhelyezett stáció Kálmán István somogyi fafaragó mester alkotása.

A „Cantus Pannonicus" elnevezésű zenei rendezvény 1967-ben kezdődött Kőröshegyen. 1967-ben még Musica Antigua Hungarica, 1969-ben Musica.Hunarica elnevezés szerepelt a meghívón. Csak a következő évben vette fel Hungarica Cantus Pannonicus" nevet.

A hangversenyrendezés Takács Károly helybeli esperes plébános ötlete volt. A helyi elképzelést az Országos Filharmónia, az Országos Idegenforgalmi Tanács és a Somogy Megye Tanácsa is támogatta.

Már az első rendezvényen előadták Esterházy Pál, 1699-ben írt, két kantátáját, melyet Bónis Ferenc talált meg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Az előadás után vastaps csendült fel a templomban. A következő évben az osztrák és a kanadai rádió is közvetítette az itt elhangzó zenei műveket.

A szereplő művészek, kórusok, karmesterek nevét szinte lehetetlen fel­sorolni.

1970-ben mutatták be először Farkas Ferenc zeneszerző „Kőröshegyi betlehemesét", mely vegyeskarra, kamaraegyüttesre és orgonára készült. A kantáta tulajdonképpeni tartópillérei: a, Janus Pannonius in Epiphanium c. latin nyelvű versére komponált négy kis vegyeskari tétel. Ezeket az orgonaszóló visszatérései készítik elő. A négy pillér között helyezkednek el a zeneszerző által gyűjtött somogyi (Lábod, Szántód) és erdélyi népdalok és betlehemes dallamok nyomán írt pastorale és egy vegyeskari tabló, a „Karácsony éjsza­káján". A számokat narrátorszöveg köti össze. Végül a művet orgona-utójáték fejezi be.

A „Kőröshegyi betlehemes" már eljutott Rómába is. Még annak idején Takács Károly küldte el VI. Pál pápának.

Érdemes az itt szereplő kórusok, karnagyok, énekesek, zeneművészek és zenekarok közül néhányat felsorolni.

Kórusok: Veszprém város Vegyeskara, a Budapesti Madrigál Kórus, a Magyar Rádió- és Televízió Gyermekkórusa, a Pécsi Nevelők háza kórusa, a Kaposvári Pedagógus Kórus, a Kaposvári Vikár Kórus, a Debreceni Kodály Kórus.

A karnagyok közül Szekeres Ferenc, Zákányi Zsolt, György Antal, Botka Valéria és Csányi László vezényelték kórusukat.

Az énekesek: Werner Mária, Réti József, Ágay Karola, Posa Mária, Eszenyi Irma és Olga, Fáy Erzsébet, Szirmay Márta, Forgich Éva, Antalffy Albert és Bíró Agnes.

Híres és sikeres zeneművészek léptek itt fel: Lehotka Gábor, Kovács Endre, Szendrey Karper László, Kistétényi Melinda, Berényi István, Margittai Sándor, Sebestyén János, Virág Endre, Csupor László, Ella István és mások. A külföldiek közül Johan Huys (belga), Alena Veselá (csehszlovák).

A Pro Musica Kamarazenekar és a Kolozsvári Filharmónia vonósnégyes is szerepelt itt.